A chloasma gyakori szerzett bőrpigmentációs rendellenesség a klinikai gyakorlatban. Leggyakrabban fogamzóképes korú nőknél fordul elő, és kevésbé ismert férfiaknál is megfigyelhető. Jellemzője a szimmetrikus pigmentáció az arcokon, a homlokon és az orcákon, többnyire pillangószárny formájában. Világos sárga vagy világosbarna, nehéz sötétbarna vagy világos fekete.
Szinte minden faji és etnikai kisebbségnél kialakulhat a betegség, de az intenzív UV-sugárzásnak kitett területeken, például Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában magasabb az előfordulási gyakorisága. A betegek többsége a 30-as és 40-es éveiben alakul ki, a 40 és 50 éveseknél az incidencia 14%, illetve 16%. A világos bőrűeknél korán, a sötét bőrűeknél később, még a menopauza után is kialakul. A latin-amerikai kis populációk körében végzett felmérések 4–10%-os, terhes nőknél 50%-os, férfiaknál 10%-os előfordulást mutatnak.
Elterjedési helye szerint a melasma 3 klinikai típusra osztható, ezek közé tartozik az arcközép (homlok, orrfenék, orcák stb.), járomcsont és mandibula, előfordulási aránya 65%, 20 %-kal, illetve 15%-kal. Ezenkívül egyes idiopátiás bőrbetegségek, például az idiopátiás periorbitális bőrpigmentáció összefüggésbe hozható a melasmával. A melanin bőrben való lerakódási helye szerint a melasma epidermális, dermális és vegyes típusokra osztható, amelyek közül az epidermális típus a leggyakoribb, és a vegyes típus a legvalószínűbb,Wood lámpájasegít a klinikai típusok azonosításában. Közülük az epidermális típus világosbarna a Wood fényében; a dermális típus szabad szemmel nézve világosszürke vagy világoskék, és a kontraszt nem szembetűnő a Wood fényében. A melasma pontos osztályozása előnyös a későbbi kezelés kiválasztásában.
Feladás időpontja: 2022. május 06
